Menu
Dincolo de gratii
Agnes găsise un video cu ea, Iren și cu Flóra. Dar in video, mama parea sa fie Iren. Agnes începu o poveste cu doua surori: una păcătoasă, cealaltă neprihănită. Dar ca să vezi, tocmai sora neprihănită rămăsese însărcinată. Fără soț. Ba mai rău, tatăl copilului ei se încurcase cu sora păcătoasă. Cele două surori plecaseră din senin la Cluj pentru câteva luni, revenind de-acolo cu un bebeluș și o poveste perfectă. Curva a rămas gravidă, sfânta a rămas neprihănită. Dar sora neprihănită încă îl iubea pe pictorul gelos, care e posibil să fi fost chiar tatăl acestui copil.
Zoli e tatăl meu?
Amărâtul ăla nu era în stare de nimic răspunse Iren. Da, Zoli se încurcase cu Flóra dar apoi Zoli fugise la Cluj, la o studentă. Flóra rămăsese însărcinată cu altul, nu se stie cine. Apoi Zoli s-a întors. Și au tinut-o tot așa într-un scandal, iar ea Iren, aceptase pt ca o iubea pe sora-sa.
Și de-aia vrei să-mi zici c-ai trimis-o în Germania?, întrebă Agnes.
Da, răspunse fără ezitare Iren. Toată lumea zicea că-i nebună după ce arsese fabrica de becuri? Ca să nu mai pui la socoteală toate balivernele Flórei cu catacombe și comori îngropate ale evreilor. Iren a ajutat-o mereu! După ce Flóra se lăsase de înot, că nu mai lua campionatul, începuse să dispară cu lunile prin țară cu diferiți golani. Și cine îi găsise de muncă la fabrica de becuri? Iren, cine alta. Când Flóra își dăduse demisia de la becuri, după incendiu, cine își pusese obrazul s-o ia ăia la fabrica de pijamale? Tot Iren. Când Flóra a plecat și de la fabrica de pijamale cine i-a găsit să-ngrijească o bătrână nemțoaică care venise aici cu fi-su? Numai și numai Iren. Dar și de asta se lăsase atunci când a aflat că pe linia mătușii lor, Ani, era un gabor din Târgu Mureș. Hop și Flóra în rochie înflorată. De se împrietenise cu toate bulibașele din Traian. O dusese pe Agnes să se joace cu puradeii în mizerie. Făcuse evenimente culturale cu tradițiile și obiceiurile lor, le apărase drepturile. Iren nici nu mai știa cum să le explice oamenilor că Flóra era întreagă la cap. Agnes reacționă față de atitudinea lui Iren in privința romilor, numind-o rasism.
C-ai scăpat de ea, spuse Agnes. Tuși, tu ești sigură că n-ai omorât-o?
Odată se dusese la o nuntă țigănească și o lăsase pe fată cu Zoli. Dobitocul adormise beat, cu fereastra deschisă. Iren o găsise pe fetiță pe pervaz tocmai când era să își dea drumul în jos. Abia după o săptămână se întorsese și Flóra acasă, lăudându-se cu câteva sute de lei făcuți din dans... Fata mea. Așa era maică-ta. Ea dispărea cu lunile fără să dea un telefon.
Agnes nu putea să accepte una ca asta. Mama ei pleca. Dar se întorsese mereu. Nu. Ceva se întâmplase atunci.
Iren îi confirmă că da, ceva se întâmplase. Flóra încercase s-o răpească pe Agnes și să fugă cu țiganii. Iar Iren le adusese pe amândouă acasă, cu poliția. Asta pusese capac. Până și maică-sa înțelesese ce făcuse. Își ceruse scuze de la Iren. Apoi își făcuse bagajul în grabă și plecase. Dacă rușinea o făcuse pe Flora să nu mai dea semne din Germania, sau dacă s-o fi întâmplat ceva acolo, asta Iren nu mai putea ști. Îți făcea rău, Agnes. Ăsta e adevărul.
Nici nu mai contează cine a omorât-o, Tuși. Deja trăia o viață în care tu te-ai asigurat că se simte vinovată. Tu erai gratiile ei. Și ea s-a eliberat. Lui Iren nu-i venea să creadă ce aude de la nepoată-sa. Cum să fi fost ea gratiile Flórei? Agnes credea că n-ar fi vrut și ea să plece din orașul ăsta la o facultate? Dar rămăsese aici, în biserică, tocmai pentru că Flóra făcuse un copil. Să meargă Agnes la o școală bună, să aibă ce pune pe masă. Când nepoțica a vrut să plece în Budapesta, nu s-a angajat administrator, să o ajute pe fată? Chiar nu mai ținea minte fata că picase la facultate, inițial? Prima sub linie. Iren luase trenul și se dusese direct la Budapesta. O zi întreagă a stat acolo până l-a convins să mai accepte un loc. Plătit. Plătit an de an. Și la schimb ce primise? Un scandal în care nepoata ei fumase nu știu ce cu Bence. Pe care părinții l-au și scos din școală dup-aia… ca să nu fie exmatriculat. Dar uite că nepoțica, prin mila bunului Dumnezeu, își terminase și licența. Ce, credeai c-am venit atunci să-ți aduc corcodușe?!, întrebă Iren. Așa am putut eu să te protejez. Să poți să ai o viață. Și drept răsplată uite că acum Agnes nu mai voia nici măcar să facă master!
Agnes zise ca nu are nevoie de nici un master. Era singură.
Ceva se rupse în Iren. Bine atunci. Fii singură. Vrei să vorbești cu Zoli? E la E22. Ascultă-l pe el. Eu am alte treburi de făcut.
IRÉN határozott léptekkel halad ZOLI szobája felé
Irénnek elege lett abból, hogy neki kell megfizetnie a nővére fiatalkori hibáiért. Hogy meg kell magyaráznia, hogy el kell rejtenie a hibáit, hogy meg kell próbálnia megvédenie a jó hírét. Irén úgy érezte, az első ember, akivel szemben meg kell védenie Flórát, éppen Ágnes volt. Minek most elővenni azt a sok történetet, amely során az anyja nevetségessé vált az emberek szemében? Kinek lett volna jó ez? Az egyetlen dolog, ami ebből következhetett volna, az az, hogy Ágnesnek teljesen tönkrement volna a saját anyjáról alkotott képe. És ha Zoli azt szerette volna, hogy kifizesse neki a lakbért, és még elnézést is kérjen a lelkész úrtól az összes bajért, amit okozott, amikor ő még egy nyamvadt festményt sem volt képes befejezni, meg kellett értenie, hogy jobb, ha nem bátorítja Ágnest a Flórával kapcsolatos bolondériában.
Világos. Biztosan teljesen odalett már a Kossuth téren, vagy aludt, tökrészegen. És lehet, hogy ma jobb is így. Irén elhatározta, hogy bemegy a Gyűlésterembe, ahol úgy emlékezett, volt egy kép vele és Tóth úrral, a 90-es évekből.
Irénnek átfutott az agyán, hogy talán jobb lett volna, ha megszerzi Bence telefonszámát a szüleitől, akikkel beszélt már korábban, egy olyan problémával kapcsolatban, amely Ágnes egyetemi tanulmányaival kapcsolatos. Megmondhatta volna neki, hogy a lánynak más tervei vannak itt, nem vakációzni jött. Lehet, hogy neki sikerült volna észhez térítenie, egyszer s mindenkorra. Az idő túl rövid volt azonban, ezért Irén elhatározta, ezt két-három órán belül megteszi. Szegény fiú végül is nem volt hibás semmiért.
Amikor kinyitotta a Gyűléstermet, ahol múlt hétfő óta nem járt már, Irén meglepődött: egy improvizált kis műhelyt talált ott. A terem olyan vázlatokkal és egyéb munkákkal volt tele, amelyekről a nővére köszönt vissza.
Szegény Zoli valószínűleg titokban dolgozott itt az elmúlt két hétben. Ő is Flóránál akadt le, akárcsak egy rossz lemez, pedig kiállítást kellett volna megnyitnia új alkotásokból, a negyed embereinek arcképeiből. Ezért már meg is kapta a pénzt, és már el is költötte azt. Igaz, hogy a gyülekezetből néhányan azt mesélték Irénnek, hogy Zoli egyik-másik embert 20-30 lejért lerajzolta. Abból már lehetett egy kenyeret, egy pálinkát venni. Sok baja volt Zolinak, de mégiscsak Flóra miatt került ilyen állapotba. Irén szerette is valamikor, és egészen biztosan nem volt tehetségtelen. Egy dologhoz biztos értett: lefesteni a nővérét, meztelenül. Mennyire megbántották mindketten azon a napon, amikor meztelenül talált rájuk a festőállvány mellett. Éppen az ő nappalijában. De mit tehetett? Mindkettőjüket szerette. Félreállt hát. A város kicsi, az emberek beszélnek… Segített a nővérének. És amikor Zoli sírt, mert féltékeny volt, hogy Flóra nem az övé, ki békítette ki őket, hogy legalább ez a két szerencsétlen össze tudja kötni az életét, papíron is? Ugyancsak Irén. Mennyit harcolt azért, hogy a hibáikat valahogy megmagyarázza az emberek előtt. Csak egy szent lett volna képes ilyen áldozatra. És a nővére mégis elment. És szegény Zoli, miután évekig hiába kereste, olyan szegény lett, mint a templom egere. Mindketten megfizették a bűn árát. Talán túlságosan is. De hogy a fenébe nem nézett be ebbe a terembe sem Beáta, sem János? Vagy ez az őrült pénzt adott nekik, hogy szemet hunyjanak? Biztosan lekenyerezte a takarítónőt, Léna nénit. Különben elmondta volna neki. De hogyan lehetsz egyszerre mindenhol? – gondolta magában Irén.
Máskor azonnal összeszedte volna ő, de most nem volt ideje ilyesmire.
A nővére szerencsés volt, mivel kettejük közül ő volt szebb. Nem csoda, hogy Zoli teljesen elvesztette a fejét. Irén egyszerre csodálta és irigyelte őt. De sajnálta is, amikor a nővére otthagyta a sportot, az úszást. Sok-sok évig Irén azt szerette volna, hogy pontosan olyan legyen, mint Flóra. De később, amikor a nővére elpazarolta a fiatalkori éveit, azt szerette volna, ha inkább Flóra lett volna olyan, mint ő.
Irén sok-sok éve nem nézett bele ezekbe a régiségekbe. Nem szerette az emlékeket, és haszontalan dolognak tartotta őket. Ami volt, az jó volt úgy, ahogy volt, de engem az érdekel, ami most van – ezt mondta mindenkinek. Különben nem tudta volna kézben tartani a dolgokat. Közvetlenül azelőtt, hogy elment volna Magyarországra, iskolába, Irén rajtakapta Ágnest, amint a házban emlékek után turkált, ahelyett, hogy az érettségire tanult volna. Megint a Flórával történtek miatt. Akkor kipakolta a lakásból Flóra összes régi holmiját, és elhozta ide, ahol volt bőven tárolóhely. Nem akarta kidobni a dolgokat, de otthon sem akarta látni őket. Azt akarta, jól el legyenek téve valahová. Arra az eshetőségre, ha idős korában nosztalgiázna, legyen még valamije azokból az időkből, amelyek sosem térnek már vissza.
Például az egyetlen fénykép, amely még megmaradt a szüleikről. Mindketten fiatalon meghaltak. Az édesapját nem is volt ideje igazán megismerni, mert rákbeteg lett. Szegény anyját pedig néhány évvel később megkéselte egy idióta a 700-as Piacon. A rendőrség féltékenységből elkövetett gyilkosságra gyanakodott, de máig megoldatlan maradt az eset. 12 éves kora óta, a tragédia óta, a nővére vigyázott rá. Egészen addig a napig, amíg rá került a sor, hogy ezután már ő gondoskodjon a nővérről. Jóban-rosszban együtt voltak, elválaszthatatlanul. Irén nagy örömmel fedezte fel azt a fotót, amely Flóráról és a tanárukról, Tóth úrról készült. De amikor a kezébe vette a fényképet, Irén meglátta, hogy a fotó alatt van egy levél. Egy levél, melynek első szavai ezek voltak: Irén, vigyél el innen…
Például ez a levél: ha véletlenül Ágnes kezébe került volna, ki tudja, milyen gondolatokat ébresztett volna benne. Elrabolt volna még egy évet az életéből, mint akkor, amikor az összes ösztöndíját elköltötte arra, hogy magándetektívvel kerestesse az anyját Németországban. És hiába. Irénnek átfutott az agyán, hogy megsemmisíti a levelet. Talán már évekkel ezelőtt meg kellett volna semmisítenie. De valami visszatartotta. Most is. Ez itt a nővére írása, az ő gondolatai. Egyike azon kevés dolgoknak, amelyek megmaradtak neki Flórából. Irén sokszor úgy érezte, hogy a nővére egyszerűen csak elment, de anélkül, hogy ténylegesen elment volna, és hogy azóta is kísérti a lányát. És Ágnes révén őt is. Ezért Irén úgy látta, jobb, ha nem kockáztatja azt, hogy Ágnes találjon valamit és aztán ismét hülyeségekre gondoljon.
Talán a sors vagy maga az Isten akarta úgy, hogy meglássa ezt a festményt. A hátulján volt egy mélyedés. Irén úgy gondolta, a húga szavainak ott lesz a legjobb helye, ott, az arcképe mögött. Ágnes szempontjából ez volt a legjobb.
Ez a festmény volt a legsikerültebb. Irénnek az volt az érzése, hogy most ő is hozzájárult kicsit a műalkotáshoz. A nővére a művészetnek élt, folyamatosan ezzel kérkedett. Irén inkább csak nevetett ezen. Akihez eljut majd ez a festmény, ahhoz eljutnak a festményen lévő nő szavai is. Valahogy, anélkül, hogy tudta volna, ez a festmény lett a legértékesebb azok közül, amelyeket Zoli festett. Másrészt miért ne tartotta volna meg ő, saját magának? A lakbérért. Jobb, ha János leviszi a pincébe.
János nem válaszolt, és nem maradt idő keresgélésre. A mai nap nem Flóráról szólt, hanem csakis Tóth úrról. Arról a férfiről, aki a mentora volt az iskolában. Akitől megtanult viselkedni. És akitől megtanulta azt, mit jelent nem befejezetlenül hagyni a dolgokat. Hanem felelősségteljesnek lenni. Odafigyelni másokra is. Ez az egyetlen módja annak, hogy egy közösség fennmaradjon, és Irén több módon is vigyázott egy egész közösségre. Irén azon kezdett el gondolkodni, mit írjon a beszédben. Eszébe jutottak mentora szavai: Az ember lényege, kedvesem, hogy a szent könyvekben leírtakon túlmutató erkölcsi szeretetet tanúsítson az embertársai iránt. Isteniséget vállalni ebben az életben, az örök élet előtt. Ez nagyon jó indítás lett volna. Aztán mesélhetett volna az első találkozásukról, amikor Irén ellopott egy edényt Santától és Alinától, a Kossuth téren, és Tóth úr elkísérte, hogy visszaadja nekik és bocsánatot kérjen tőlük. Szegény gyermek volt akkor, neki és Flórának nem volt mit enniük. Irén most is szégyellte magát a történtekért. És ahelyett, hogy megszidta volna őket, Tóth úr meghívta mindkettőjüket vacsorára, aznap és azután mindig.
Irén nem használhatta fel a monográfiát. A nővére telefirkálta és telerajzolta. Mit tehetsz akkor, amikor felmondasz minden munkahelyeden? Kincsekről álmodozol. Tóth úr zsidó származású volt az édesanyja után, és sok olyan iparosról és kereskedőről mesélt neki, aki a háború alatt elásta a vagyonát. De ha nem találták meg azóta sem a nácik, sem a kommunisták, hogyan találta volna meg éppen Flóra. Egy másik marhaság, amelyet Tóth úr vert a fejébe, bár akaratlanul. A könyv rongyos volt, agyonolvasták. És az utolsó oldalára egy épület volt lerajzolva… Szalonokkal, étkezővel, közös hálókkal, bejárati ajtókkal, az őrök helyzetének feljegyzésével… Egyfajta… szabadulási terv? Olyan volt, akárcsak egy börtön, vagy egy koncentrációs tábor. Sok-sok rács. Flóra megszállottja volt a szabadságnak, egyszer egy dalt is írt erről. Ilyen hülyeségeket akart megtalálni Ágnes? Hogy megtudja, mennyi adóssága volt az anyjának?
Végül is a memóriája nem volt rossz Irénnek. Itt volt. 1999. szeptember 25. Elégedetten olvasta el Tóth úr beszédét, a felavatástól. A címe az volt: Kötelességünk elfogadni magunkat.
Irén arra gondolt, hogy Tóth úrnak igaza volt. De csak egy bizonyos pontig. Elfogadod a többieket olyanoknak, amilyenek, természetesen, de csak addig, ameddig ők is békén hagynak téged, a saját szokásaid és hagyományaid szerint. És mi van, ha úgy viselkednek, akárcsak a szomszéd tömbházakban lakók, akik vasárnap bömböltetik a zenét – éppen az istentisztelet alatt? El kellene fogadni őket olyanoknak, amilyenek? Nem jobb, ha megpróbálsz jót tenni, és picit megnevelni őket? Akár a rendőrség segítségével is, ha nem hallgatnak rád? Vagyis fizesd ki az adósságaikat és még hagyd is békén őket, amikor ők nem hagynak békében titeket? Ebben Irén egyáltalán nem értett egyet Tóth úrral. Vagy segítesz rajtuk és kihúzod őket abból a szarból, amibe belekeveredtek, vagy hagyod, hogy teljesen elmerüljenek. Valamelyik a kettőből. És a szarban elmerülésben a legjobb példa a nővére volt, Tóth úr kedvence. Hány szarban meg nem fürdött Flóra. Ebben nagyobb bajnok volt, mint a sportban. Ha Irén pontosan olyannak fogadta volna el, amilyen volt, ha hagyta volna, hogy minden szeszélyének eleget tegyen, anélkül, hogy valaha is kinyújtotta volna feléje a kezét, Flóra már rég megfulladt volna.
Irént elborzasztotta, ha arra gondolt, miket tudhatott volna meg szegény Ágnes. És ki tudja, mikre gondolt volna a szörnyűségek után. Talán még az is megfordult volna a fejében, hogy ő is megpróbálja, hogy anyja nyomdokaiba lépjen. Az erkölcsi tisztaság, a szellem tisztasága, amelyben Irén felnevelte, pótolhatatlan tulajdonságok voltak. Ezért veszel el valakit feleségül. Nem, most Irén teljesen meg volt győződve arról, hogy nevelőanyaként kötelessége Flóra jó hírére vigyázni. Ez a kötelességem, Tóth úr, mondta ki hangosan Irén. És minden nap fizetem ezt az adósságot.
Agnes hatte ein Video mit ihr gefunden, Iren und Flóra. Aber im Video schien Iren die Mutter zu sein. Agness begann eine Geschichte mit zwei Schwestern: eine sündhaft, die andere unbefleckt. Aber schau mal einer an, gerade die unbefleckte Schwester blieb schwanger. Ohne Ehemann. Noch schlimmer, der Vater des Kindes war mit der sündhaften Schwester verwickelt. Die beiden Schwestern waren plötzlich für ein paar Monate nach Klausenburg gefahren und kamen mit einem Baby und einer perfekten Geschichte zurück. Die Hure ist schwanger geblieben, die Heilige ist unbefleckt geblieben. Aber die unbefleckte Schwester liebte den eifersüchtigen Maler immer noch, der möglicherweise der Vater dieses Kindes war.
Zoli ist mein Vater?
Dieser Jammerlappen ist zu Nichts im Stande antwortete Iren. Ja, Zoli war mit Flóra verwickelt, aber dann rannte Zoli nach Klausenburg, zu einer Studentin. Flóra blieb mit einem anderen schwanger, man weiß nicht mit wem. Dann kam Zoli wieder zurück. Und das lief so immerfort in einem Skandal, und sie, Iren, hatte alles akzeptiert, weil sie ihre Schwester liebte.
Und du willst mir erzählen, dass du sie deswegen nach Deutschland geschickt hast?, fragte Agnes.
Ja, antwortete Iren. Alle sagten, sie sei verrückt, nachdem die Glühbirnenfabrik abgebrannt war? Ganz zu schweigen von dem Schwachsinn, den Flora von den Katakomben und den vergrabenen Schätzen der Juden erzählte. Iren hat ihr immer geholfen! Nachdem Flóra das Schwimmen aufgegeben hatte, weil sie die Meisterschaft verloren hatte, fuhr sie monatelang mit irgendwelchen Typen durch das Land. Und wer hatte ihr einen Job in der Glühbirnenfabrik besorgt? Iren, wer sonst. Als sie ihren Job bei der Glühbirnenfabrik nach dem Brand kündigte, wer setzte dann den eigenen guten Ruf aufs Spiel, um ihr in der Pyjama-Fabrik eine Stelle zu beschaffen? Ebenfalls Irén. Als Flóra die Pyjama-Fabrik verließ, wer fand dann die Stelle als Pflegerin für eine alte deutsche Frau, die mit ihrem Sohn her gekommen war? Iren und nur Iren! Aber auch das gab sie auf, als sie herausgefunden hatte, dass es unter den Verwandten angeblich einen Zigeuner aus Neumarkt am Mieresch gab. Sie trug nun geblümte Kleider. Und freundete sich mit allen Roma-Oberhäuptern vom Trajansplatz an. Sie nahm Agnes mit um mit den Zigeunerkindern im Dreck spielte. Sie organisierte kulturelle Veranstaltungen hatte mit den Traditionen und Bräuchen der Roma, sie verteidigte deren Rechte. Iren wusste nicht mehr, wie sie den Leuten erklären sollte, dass Flóra noch alle Tassen im Schrank hatte.
Dass du sie losgeworden bist, sagte Agnes. Tantchen, bist du sicher, dass du sie nicht getötet hast?
Einmal war sie zu einer Zigeunerhochzeit gegangen und hatte das Mädchen bei Zoli gelassen. Der Idiot war betrunken bei offenem Fenster eingeschlafen. Iren fand das kleine Mädchen auf dem Fensterbrett als sie gerade dabei war in die Tiefe zu stürzen. Flora kehrte erst eine Woche später mit einigen hundert Lei zurück, die sie mit Tanz verdient hatte… Mädchen. Deine Mutter war nun mal so. Sie verschwand monatelang ohne jedes Lebenszeichen.
Agnes konnte das nicht akzeptieren. Ihre Mutter ging fort. Doch sie kehrte immer wieder zurück. Etwas musste beim letzten Mal passiert sein!
Iren bestätigte, dass etwas geschehen war. Flóra hatte versucht, Agnes zu entführen und zusammen mit Zigeunern zu flüchten. Und Iren hatte sie beide mithilfe der Polizei zurückgebracht. Das setzte allem die Krone auf. Sogar ihre Mutter hatte begriffen, was sie getan hatte. Sie entschuldigte sich bei Iren. Dann packte sie schnell ihre Sachen und verschwand. Ob sie sich schämte und deswegen keine Lebenszeichen aus Deutschland mehr gab oder ob dort etwas geschehen war, das konnte Iren nicht wissen. Sie hat dir geschadet, Agnes. Das ist die Wahrheit.
Es spielt keine Rolle, wer sie getötet hat, Tantchen. Sie führte bereits ein Leben, in welchem du sicher gestellt hast, dass sie sich schuldig fühlt. Du warst ihr Gefängnisgitter. Sie hat sich befreit. Iren konnte nicht glauben, was sie von seiner Nichte hörte. Wie hätte sie Flóras Gefängnisgitter sein können? Glaubte Agnes wohl, sie selbst habe etwa nicht Stadt verlassen wollen um zu studieren? Aber sie blieb hier, in der Kirche, weil Flóra ein Kind hatte. Damit Agnes auf eine gute Schule gehen könne und zu essen habe. Als die kleine Nichte nach Budapest gehen wollte, hatte sie sich nicht als Verwalterin angestellt, um dem Mädchen zu helfen? Konnte sie sich wirklich nicht daran erinnern, dass sie zunächst nicht aufgenommen wurde? Die erste unter der Linie. Iren stieg in den Zug und fuhr direkt nach Budapest. Einen ganzen Tag blieb sie dort bis sie sie davon überzeugen konnte, noch einen Platz zu akzeptieren. Bezahlt. Bezahlt, Jahr für Jahr. Und was bekam sie dafür? Ein Skandal in dem ihre Nichte Weisnichtwas mit Bence geraucht hatte. Den die Eltern dann auch abmeldeten… damit er nicht exmatrikuliert wird. Aber schau, durch Gottes Gnade hat die kleine Nichte ihren Bachelorabschluss geschafft. Was, hast du geglaubt ich war damals gekommen, um dir Mirabellen zu bringen?!, fragte Iren. So konnte ich dich beschützen. Damit du ein Leben haben kannst. Und als Dankeschön, schau, jetzt will Agnes nicht einmal das Masterstudium machen!
Agnes sagte, dass sie keinen Master brauchte. Sie war allein. Etwas zerbrach in Iren.
Also gut. Bleib allein. Willst du mit Zoli reden? Er ist in Zimmer E22. Hör auf ihn. Ich habe noch andere Dinge zu erledigen.
ohne es Iren zumindest zu sagen, hatte Iren nicht die Zähne zusammengebissen und alles erduldet? War sie nicht Verwalterin geworden, um Agnes zu helfen? Iren hatte Agnes die Freiheit gelassen, alles zu tun, was sie wollte. Als sie Journalismus studieren wollte, hatte sie es ihr ermöglicht. Und jetzt kam sie daher und wollte einen verrückten Artikel schreiben. Habe ich mich dafür für dich aufgeopfert, fügte Iren bitter hinzu.
Niemand hat dich gebeten, dich aufzuopfern, Tantchen. Die Worte der Nichte trafen sie. Was wäre geschehen, wenn sie nichts getan hätte? Flóra wäre vermutlich zugrunde gegangen… Und Agnes wäre in Budapest gescheitert. Erinnerte sie sich nicht mehr daran, dass sie zunächst die Aufnahmeprüfung nicht geschafft hatte? Sie war die erste unter dem Strich. Ein Glück mit dem Pastor, der mit dem Dekan befreundet war. Iren bezahlte jedes Jahr die Gebühren für die Uni. Was hatte Iren dafür bekommen? Einen Skandal, nachdem ihre geliebte Nichte und Bence zusammen etwas geraucht hatten und beinahe von der Uni geflogen wären. Bences Eltern versetzten ihn danach. Agnes aber hatte mit der Hilfe Gottes den Abschluss geschafft. Dachtest du etwa, ich sei damals gekommen, um dir Mirabellen zu bringen? fragte Iren mit noch größerer Bitterkeit.
Agnes hatte geglaubt, Bence habe die Schuld auf sich genommen und dass ihr darum vergeben worden war. Bence war ein Muttersöhnchen, sagte Iren schroff.
Wow. Bist du sicher, dass nicht du es warst, die Bence für mich ausgesucht hat? fragte Agnes.
Ich bin sicher, dass ich dich auf diese Weise schützen konnte. Damit du leben kannst. Und als Belohnung verweigerte sich Agnes einer Heirat. Frau Nemeth, ihre Betreuerin an der Uni, hatte Iren angerufen, um zu fragen, warum Agnes auf den Master verzichten wolle.
Agnes hatte begriffen, dass sie keinen Master brauchte. Sie war allein. Etwas zerbrach in Iren.
Also gut. Bleib allein. Willst du mit Zoli reden? Er ist in dem Raum E22. Sprich mit ihm. Ich habe noch andere Dinge zu erledigen.
Beyond Bars
Iren did not understand what Agnes wanted. Hadn’t she found the room? The girl replied that she had found something else. A video with the two of them and Flóra. Don’t you want to watch it together? You think I have time for this? Did you start rummaging through my things? Auntie hissed. But Agnes continued. One of the two women looked like the baby’s mother, while the other seemed to have nothing to do with it. Guess which one? Obviously, not you. Agnes humed a lullaby. You sang it to me! Not mom. Iren explained calmly that they were both singing it to her. Zoli as well sometimes. Very good bedtime story, Auntie, Agnes said. But let me tell you one about two sisters. She showed her the postcard she had found in the basement.
One of the sisters was a libertine, far too libertine for the times she lived in. She had even written a song called Freedom, a song that is a musical argument. But who was this fight with? Maybe her sister, who was full of responsibilities? Two sisters: one sinful, the other righteous. But funny story, it was the righteous sister who had become pregnant. With no husband. The righteous could not face the world of mouth. And even worse, the father of her child had had an affair with her sinful sister. The two sisters had gone out of the blue to Cluj for a few months and returned with a baby and a perfect story. The whore became pregnant, the saint remained righteous. What other conclusion could Agnes have drawn? But the story didn’t end there. The righteous sister still loved the jealous painter, who may have been the very father of this child.
Zoli? The Father? Be serious. Your mother had five other guys at the same time, the aunt snorted. But Agnes did not stop. Father or not, the holy sister had, out of jealousy, sent her sinful sister to work in Germany. It’s all nonsense. Agnes, everyone is looking at us, Iren tried to temper her. Let them look! the girl burst out. They may want to hear the ending. The sinful sister didn’t even get to leave. The jealous painter had strangled her. And what was the righteous sister doing now? Paid the rent of the murderer he loved.
How did you make up all these stories? Iren startled. I’m not making them up. I discover them, Agnes replied. And I discover them because you never told me anything. In fact, you hid everything about my mother from me. Her stuff, everything.
Why not just ask me? Directly, Iren said calmly. Well, that’s what I’m doing now, Auntie. I ask you. Directly, came Agnes’ reply. And I tell you that now I have work to do, the aunt defended. Is Zoli my father?
That poor man was incapable of anything. You mean he’s impotent, Agnes said in disbelief. I mean, he’s not able to finish a painting, just like he wasn’t able to be with Flóra when she needed him. Yes, Zoli had started an affair with Flóra because she kept telling him how great an artist she was. Iren had left him immediately. But then Zoli ran away to Cluj, to a student of his. Flóra had gotten pregnant by one of the guys she was sleeping with. She didn’t know who was the father. Was that what Agnes wanted to know? The reason why Flora and Iren had both gone to Cluj was that Zoli had insisted on doing the honorable thing. And again, he failed to marry Flóra. Didn’t even propose. After Agnes was born in Cluj, the idiot slept with yet another student. The two sisters had returned to Timisoara. Satisfied, Agnes?
Very good story, again, Auntie. But I’ve just seen the video shot by Zoli himself, before my baptism. It didn’t look like he was just visiting, the girl pointed out.
The madman came after us again. And of course, Flóra allowed it. As she always did. She was the one to call him here! What was Iren to do? She accepted because she loved her sister. And if one accepts those with a passion for drinking or gambling, you also accept the bohemians. Exactly as Mr. Toth said: accept the others to accept yourself. I could believe that coming from anyone else, Agnes said. But you are you, Auntie. Nope. The situation in which Iren would have agreed to stay in the same house with her sister’s lover was one and one only. Iren was, in fact, her mother.
If you had been my girl, do you think I wouldn’t have had the pride to brag to everyone about you? Married or single? You think I’m so narrow minded?, Iren snapped. I was begging her: It’s not possible anymore, Flóro. Sleep with whomever you want, but don’t let the whole town find out.
And that’s why you want to tell me that you sent her to Germany? Agnes asked.
Yes, Iren answered without hesitation. You stay with the child while she’s having fun, you work hard, you excuse all her shit – God forgive me – and when it can’t be done anymore, you send her to work. Everyone said Flora was crazy after what she had set fire to the Battery Factory. Poor Beata stayed in the hospital for half a year because of that. Not to mention Flora’s nonsense with the catacombs and buried treasures of the Jews. And it wasn’t as if Iren didn’t always help her sister. Always! After Flóra had given up swimming, because she was no longer winning, she had started disappearing for months around the country with different guys. And who had found her work at the battery factory? Iren, who else? After Flóra resigned from the factory after the fire, who had arranged for her to go work at the pajama factory? Still Irene. When Flóra also left the pajama factory saying she didn’t have time for herself anymore, although the manager had told Iren that she had actually messed with a married man, who found her to look after an old German woman who had come here with her? Iren and Iren only. She had thought that maybe something would come of it, the German guy was loaded. But Flóra had then split up with him too. Good thing Iren had also had the idea of Flóra teaching German to make some cash. But she had given up on that too when she found out that they had a gypsy relative in their family. She made friends with all the gypsy bosses living the Traian Square area. He had taken Agnes to play with the gypsy kids. In the dirt. She had organized cultural events with their traditions and customs. She had started to defend their rights. Iren didn’t know how to explain to people that Flóra was right in her head back them. Maybe it’s one great say to say what I’m going to say now. To be honest, when she finally left, I felt a great relief.
Because you got rid of her Agnes said. Auntie, are you sure you didn’t kill mom?
Iren was only sure that Flóra had not killed her. And hadn’t killed Agnes either. Once her mother had gone to a gypsy wedding and left her all alone with Zoli. The idiot had fallen asleep drunk with the window open. Iren had found the little girl on the windowsill just as she was about to fall down. Flóra had returned one week later, bragging about several hundred lei made from dancing. And now Agnes was accusing Iren of being guilty?
Yes. If you hadn’t kept her on a leash, maybe she would have given a sign of life! Agnes said. My girl. That’s just how your mother was. It wasn’t the first or the last time something like this happened. She would disappear for months without a phone call.
Agnes could not accept such a thing. Her mother used to leave. But she always came back. No. Something had happened then. Here, in town.
Iren confirmed that yes, something had happened. A reprehensible act. Flóra had tried to kidnap Agnes and run away with the gypsies. And Iren had brought them both home with the police. That was the tipping point. Even her mother realized what she had done. She had apologized to Iren. Then she hurriedly packed her bags and left. If it was the shame that made Flora break all contact, or if something had happened there, Iren could no longer know. What she knew for sure was that her sister had realized how much harm she had done before she left.
That’s because you called the cops on her, the girl concluded. She was hurting you, Agnes. This is the truth. The truth you asked for. I wanted you to grow up with a good image of Flóra. It was my duty. It’s just as true that Flóra had a heart of gold in her good days. It’s just that… That was her nature… Different.
It doesn’t even matter who killed her, Auntie. She was already living a life where you made sure she felt guilty every single moment. You were her bars. And she broke free. And you know what? You are trying to do the same to me now.
Iren could not believe what she was hearing from her niece. Did Agnes think she hadn’t wanted to leave this town for college, too? That Iren wasn’t smart enough? But he had stayed here, in the church, precisely because Flóra had given birth to a child. To provide them with security. For Agnes to go to a good school, have something to put on the table. When the niece wanted to go to Budapest, without even telling Iren, didn’t the aunt just grit her teeth and suffer? Isn’t that why she became an administrator, to help the girl? Iren had left Agnes free to do whatever she wanted. She wanted to go into journalism, she had supported her. That’s why I sacrificed myself for you, Iren bitterly added.
Nobody asked you to sacrifice, Auntie. The niece’s words hit Iren hard. And if she had done nothing, what would have happened? Flóra would probably have ended up dead in a ditch… And Agnes would have returned from Budapest tail between legs. Did the girl really not remember that she had originally failed her admission exam? First below the line. What luck with Madam Pastor who was friends with the dean. He was convinced to accept an extra spot. And what did Iren get in return? A scandal in which her beloved niece had smoked I don’t know what with Bence. Which his parents took out of school after that… so that he wouldn’t be expelled. But look, the little niece, by the grace of God, had now completed her studies. What, you thought I came visit that time?!, Agnes had thought that Bence had taken it all on him. Bence ran and hid under his mother’s skirt, Iren said sharply.
Wow! Are you sure you weren’t the one who found Bence for me? the girl asked.
I’m sure that’s how I was able to protect you. So you can have a decent life. And as reward, now Agnes didn’t even want to get married anymore?! While Mrs. Nemeth, her tutor, had called to ask Iren why Agnes wanted to give up her master’s degree. How should I know, madam? She tells me absolutely nothing. nothing at all.
Agnes had realized that she didn’t need a master’s degree. He was writing this article just for her. She was alone.
Something snapped in Iren.
Well then. Write it for yourself, Agnes. Be alone. Do you want to talk to Zoli? He’s in E22. I have things to do.