Menu
Agnes intră în Centrul Reformat cu inima strânsă. Clădirea era impresionantă. Se bucura să o revadă pe mătușa ei, care părea neschimbată, ba chiar un pic întinerită.
Avem concert dedicat lui domnul Toth și doamna preot îi dusă la Cluj până diseară. Am rămas eu cu toate pe cap, se plânse femeia. Iren avea de ținut o cuvântare despre fostul ei dascăl și nu știa de unde să înceapă. nepoata lui, cântăreața, era cea mai mare stricată din târg. În clipa în care o pomeni pe cântăreață, Iren o observă pe aceasta într-un moment intim cu pianistul ei. O aborda și spuse câteva cuvinte de laudă despre soțul ei, doar- doar o pricepe curva ca nu aici e locul să-ți înșeli bărbatul. Zsuzsi se îndrepta către Agnes Doamne, să nu te mai recunosc. Mama ta mi-a fost profesoară, Să treci pe la mine să-ți arăt ceva! zise înainte sa se întoarcă la repetiție.
Mătușa știa surprinzător mai tot despre viața lui Agnes. Știa ca dădea la master și putea pune o vorba buna. Și mai știa ca Agnes e îndrăgostită și voia să-l cunoască pe băiat. Și încă ceva. Era Bence bun la pat? Asta era tot ce conta. Dacă nu-i bun la pat, nu te las să te măriți cu el, cu toată familia lui de aristocrați, glumi Iren. Dar cine-a zis că mă mărit cu el, Tuși?, răspunse Agnes. Iren era prea entuziasmată ca să mai bage de seama. Visa deja la trei copii. Și totuși, unde era viitorul soț și tată? S-a dus până la… hotel, minți încurcată nepoata. Tuși nici nu voi s-audă, le ținuse deja o cameră aici.
Agnes ar fi vrut să facă și un reportaj despre Centru- ar fi vrut să vorbească cu personalul și cu pictorul Zoli. Până la urmă, ăsta era și ultimul loc în care fusese văzută mama ei, înainte să dispară. Fata îi povesti despre visele în care mama ei intra aici. Auăleu. Iar au început visele? Mătușa era dezamăgită. Pentru asta venise Agnes de fapt? Tot pentru Flóra? Tuși, normal c-am venit să te văd și pe tine.
Iren era de neclintit. Cui îi făcea bine să tot vorbească de Flóra.
Tuși… Eu cred că el a omorât-o, șopti Agnes. Zoli? Amărâtul nu putea să omoare nici o muscă. El și cu Flóra oricum mai mult se certau decât se iubeau. E un pămpălău, Agnes. Un nebun. Lasă-l în pace.
Agnes încercă să afle numărul de cameră la care stătea pictorul, dar Iren îi ținu o întreagă predică despre cum trecutul era trecut și fata n-avea cum să-l schimbe. O rugă pe Agnes să ia lucrurile așa cum erau. Flóra plecase. Iar ea, Iren o crescuse ca pe fata ei. Și acum să nu-i zică nici măcar că se mărită? Agnes îi repetă că ea nu se mărită. Nu-s pregătită, Tuși, zise Agnes. Mătușa însă era. De ani de zile făcea economii. Și la vârsta lui Agnes era atât de ușor să facă greșeli. Dacă se duce vorba că azi ești cu unu, mâine cu altul, odată pierdută, reputația nu ți se mai repară, adăugă femeia. Pe maică-ta asta a nenorocit-o. Tuși putea să vândă apartamentul din Traian și să ia două căsuțe, un pic mai încolo, înspre Giroc. Una era pentru Agnes și Bence, dacă cei doi ar fi dorit să se mute aici, în oraș.
Vinzi apartamentul mamei? strigă Agnes. Toate lucrurile ei sunt acolo!
Ba, Toate lucrurile ei sunt la gunoi. Și ce n-am aruncat am adus aici la subsol prin niște cutii, răspunse Iren sec.
Cele două fură întrerupte de o angajată. Era Beata, fata bună la toate. Iren îi spuse că Agnes avea să stea la ei câteva zile apoi îl chema și pe portarul Janos să-i aducă orice ar fi găsit cu domnul Toth. Tusi avea multă treabă.
Ágnes annyi mindent szeretett volna elmondani Bencének az anyjáról. Olyan dolgokat, amiket gyakran még saját magának sem volt bátorsága beismerni, mert attól tartott, hogy nem is normális annyit gondolni rájuk. Attól félve, hogy minden, amit érez, az rossz. Ágnes és az édesanyja. Ketten. Így alkottak egy többesszámot. amely egy napon, váratlanul semmivé lett. A tények bosszantóan egyszerűek voltak. Az anyja, Flóra kiment Németországba dolgozni, és sosem tért vissza. Se telefon, se levél, se magyarázat. Irén néni, vagyis Tuși – így szólította Ágnes – saját gyermekeként nevelte fel. És idővel mindenki beletörődött a helyzetbe.
Mindenki – kivéve Ágnest. Ő állandóan várta, hogy az anyja visszatérjen. Először azt gondolta, hogy az anyja majd biztosan eljön az év végi óvodai ünnepségre, és ezért megtanult egy nagyon nehéz, de szép verset Ady Endrétől, A néma madarak-at. De csak Irén néni jelent meg az ünnepségen. Aztán Ágnes teljesen biztos volt benne, hogy az anyja meg fogja lepni őket az első tanítási napon, és rengeteg ajándékkal érkezik majd meg Németországból. De ismét csak Irén néni rukkolt elő egy vadonatúj kínai tolltartóval, bár Ágnes egy Transformers tolltartót szeretett volna. Még évekkel később is, amikor már középiskolába járt, Ágnes abban reménykedett, hogy az osztályfőnöknő hívatja és elmondja neki, hogy váratlan látogatója érkezett, aki azt állítja, hogy az anyja. Négy év telt el, de sose hívatták.
Tuși nem szívesen beszélt a nővére távozásáról. Valahányszor Ágnes megkérdezte tőle – és sokszor megkérdezte – hogy mi történt Flóra távozásának idején, Irén csak annyit mondott, futólag: Mit csináljunk… Ő elment, én itt maradtam, felnevelni téged. Aztán ment is a dolgára.
És nem arról van szó, hogy a nagy Tusi ne nevelte volna anyai szeretettel. Vagy hogy ne dolgozott volna rengeteget azért, hogy a legjobb iskolákat, a legjobb ételeket és ruhákat tudja biztosítani neki. De mindez nem tudta eltörölni a szomorúságot és azt az érzést, hogy egyedül van a világon. És ezek az érzések nem csak, hogy sosem halványultak el, hanem még a nagynénjétől is elszigetelték. Tuși egyszer azon kapta Ágnest, hogy tanulás helyett olyan holmik után keresgélt a házban, amelyek az anyjáé voltak. Fényképek, naplórészletek, cikkek abból az időszakból, amikor Flóra sportbajnok volt az iskolában, és néhány könyv, amelyekbe az anyja jegyzeteket írt. Tuși nagyon mérges lett és azt mondta, Ágnes beteg. A mai napig kísérti az akkor kimondott szó.
Talán hibázott. Lehet, hogy hibázott, amikor beiratkozott az újságírói egyetemre, hogy megtanuljon oknyomozó riportot készíteni. Lehet, hogy hazudott saját magának és csak azért ment Budapestre, hogy eltávolodjon azoktól a helyektől, ahol Flóra felnőtt. Amikor valójában csak azért akart újságíró lenni és azért tanul most, hogy megtalálhassa az anyját. Az első és legfontosabb oknyomozó riport. És ez talán nem volt a legegeszségesebb dolog. Ahogyan az sem volt túl egészséges, hogy az egy év alatt megkeresett pénzét odaadta egy bárban egy német magándetektívnek, akinek semmit se sikerült kiderítenie az anyja németországi tartózkodásáról.
De Ágnesnek voltak még emlékei Flóráról. Tökéletesen emlékezett arra, amikor együtt voltak a hegyekben: ő beleesett a hideg patakba és az anyja cipőben ugrott utána, hogy megmentse. Vagy téved, és valójában az Tuși volt? Éppen itt, egy kicsit feljebb, jobbra, cseresznyeszilvát szedett az anyjával a Bega-parton. Vagy lehet, hogy Tușival? Ágnes annyira koncentrált, hogy megfájdult a feje tőle. És minél jobban koncentrált, annál bizonytalanabbá vált az emlékekkel kapcsolatban.
Ágnesnek nagyon fájt, hogy még ezekben az emlékekben sem lehetett biztos. Hogy a jelenlétével Tuși bizonyos értelemben megfosztotta attól a bizonyosságtól, hogy ezeket a pillanatokat Ágnes valóban az édesanyjával együtt élte át.
Amikor megkezdte az egyetemet, Ágnes úgy gondolta, hogy a távolság segít majd neki rendezni a dolgokat. Évek óta nem járt már Temesváron. Csupán egyetlen egyszer látogatta meg Tuși Budapesten, váratlanul jött és hozott egy zacskónyit a Bega partjáról összegyűjtött cseresznyeszilvából.
Ágnes tudta, hogy Tuși nem örülne, ha megtudná, miért látogatja meg. Valószínűleg mérges lenne, ha megmondaná neki az igazat, hogy az édesanyja gyilkosát keresi. Emiatt Ágnes úgy döntött, hogy óvatos lesz. Mindent úgy mutat majd be, mint egy riportot a központ munkatársairól és az ott élő művészekről.
És ha mégiscsak tévedett? Talán hagynia kellett volna ezt az egészet. Vagy legalábbis elhalasztania pár évvel későbbre. Nem, Ágnes elhatározta, hogy nem halasztgathatja már. Az anyja keresése felemésztette a pénzét, miatta nem tudta időben megszerezni az alapképzési diplomáját, és ugyancsak emiatt halasztott el több állásinterjút is – a munkahelyek pedig elúsztak. Ha még vár, eljött volna a mesteri képzés, majd a doktorátus és az igazi oknyomozás, az élet Bencével… vagy mással.. és az anyja teljesen el lett volna feledve.
Miközben közeledett az egyik part, Ágnes nagyon világosan látott két párhuzamos vonalat. Az egyik vonalon az élet az anyjával, a másikon az élet az eltűnt anya nélkül. Egylőre mindkét vonal lehetséges volt. Ágnes egyetlen egy vonallá alakíthatja át őket. Ágnes szabadságának vonalává. Meg kell tudnia, mi történt az édesanyjával. Ez volt az utolsó lehetősége.
Draußen 1
Agnes betrat schweren Herzens das Reformierte Zentrum. Das Gebäude war beeindruckend. Sie freute sich, ihre Tante wiederzusehen, die unverändert schien, ja sogar etwas jünger.
Wir haben ein Konzert, das Herrn Toth gewidmet ist und die Frau Pfarrerin ist bis heut Abend nach Klausenburg fort. Jetzt ist alles an mir hängen geblieben, beklagte sich die Frau. Iren musste eine Rede über ihren gewesenen Lehrer halten und wusste nicht, womit sie anfangen sollte. Seine Enkelin, die Sängerin, der faule Apfel im Korb. Gerade als sie die Sängerin erwähnte, bemerkte Iren, dass diese und ihr Pianist gerade sehr intim waren. Sie sprach sie an und erwähnte lobend ihren Ehemann, in der Hoffnung, diese Hure würde kapieren, dass dies nicht der richtige Platz ist, um fremdzugehen. Zsuzsi ging auf Agnes zu Mein Gott, man erkennt dich ja kaum noch. Deine Mutter war meine Lehrerin. Du musst bei mir vorbeischauen, ich muss dir Etwas zeigen! sagte sie, bevor sie sich wieder den Proben wandte.
Die Tante wusste überraschender Weise fast alles über das Leben von Agnes. Sie wusste, dass sie für das Masterstudium antretet und konnte ein gutes Wort einlegen. Sie wusste auch dass Agnes verliebt ist und wollte den Jungen kennenlernen. Und noch Etwas. War Bence gut im Bett? Das war das einzig Wichtige. Wenn er im Bett nicht gut ist, dann lass ich dich ihn nicht heiraten, egal ob seine ganze Familie adlig ist, scherzte Iren. Aber wer hat gesagt, dass ich ihn heirate, Tantchen?, antwortete Agnes. Iren war zu aufgeregt, um ihr noch zuzuhören. Sie träumte schon von drei Kindern. Aber wo war dieser künftige Mann und Vater? Er ist.. bis zum Hotel gegangen, log die Nichte verwirrt. Tantchen wollte es gar nicht hören, sie hatte hier schon ein Zimmer bereitgestellt.
Agnes hätte auch eine Reportage über das Zentrum machen wollen – sie hätte mit dem Personal und mit dem Maler Zoli sprechen wollen. Das war ja schließlich der Ort, wo ihre Mutter zuletzt gesehen wurde, bevor sie verschwand. Das Mädchen erzählte ihr von den Träumen in denen ihre Mutter hier reinging. Oh, nein, haben die Träume schon wieder angefangen? Die Tante war enttäuscht. Deswegen ist Agnes eigentlich gekommen? Immer noch wegen Flóra? Tantchen, natürlich bin ich auch gekommen, um dich zu sehen.
Iren war unbeweglich. Wem tat das schon gut, ständig über Flóra zu sprechen.
Tantchen… Ich glaube er hat sie ermordet, flüsterte Agnes. Zoli? Dieser Arme könnte keiner Fliege was zu Leide tun. Er und Flóra haben sich sowieso mehr gestritten als geliebt. Er ist eine Schwuchtel, Agnes. Ein verrückter. Lass ihn in Ruh.
Agnes versuchte die Zimmernummer des Malers herauszufinden, aber Iren hielt ihr eine volle Predigt über wie Vergangenheit, Vergangenheit wäre und das Mädchen könne daran nichts ändern. Sie bat Agnes die Dinge so wie sie waren hinzunehmen. Flóra war weggegangen. Und sie, Iren, hatte sie aufgezogen als wäre sie ihr eigenes Mädchen. Und jetzt sagt sie ihr nicht einmal, dass sie heiratet? Agnes wiederholte, dass sie nicht heiratet. Ich bin dazu noch nicht bereit, Tantchen. Die Tante hingegen schon. Sie hatte jahrelang gespart. Und in Agnes’ Alter war es einfach, Fehler zu machen. Wenn es sich herumspricht, dass du heute mit einem bist, morgen mit einem anderen, ist dein Ruf ruiniert, fügte die Frau hinzu. Das hat deine Mutter zerstört. Sie könnte die Wohnung am Trajansplatz verkaufen und für das Geld zwei kleine Häuser kaufen können, weiter weg, Richtung Girock,. Eines war für Agnes und Bence, wenn die beiden hierher in die Stadt ziehen wollen würden.
Du verkaufst die Wohnung meiner Mutter? Schrie Agnes. All ihre Dinge sind da!
Ach, ihre ganzen Sachen sind auf dem Müll. Und was ich nicht weggeworfen habe, habe ich hier in ein paar Kisten in den Keller gebracht, meinte Iren trocken.
Die beiden wurden von einer Mitarbeiterin unterbrochen. Es war Beata, das Mädchen für alles.
Agnes entered the Reformed Center feeling uneasy. The building was impressive and she didn’t recognize anything from the last time she had been there. What she did immediately recognize was Auntie’s voice, echoing from inside. Iren was looking for something related to a certain Mr. Toth, feverishly mumbling.
Knock, Knock, Agnes said but her aunt didn’t even look at her, mistaking her for a Beata. It’s me, Agnes, Auntie!
Iren came out to the yard and gave her a big hug. To Agnes she seemed unchanged, even a little younger. We have a concert and Madam Priest is on her way back from Cluj. I have to prepare everything, the woman complained. Agnes didn’t remember Mr. Toth but her aunt refreshed her memory: the Swabian teacher she and Flora had in middle school. Iren had to find the teacher’s speeches, pictures and book of poems for the tribute concert that was to follow in the church. Mr. Toth had also written a monograph on the Fabric neighborhood. The book was around here somewhere.
Iren had to hold a small speech about her former teacher and didn’t know where to begin. Not to mention his granddaughter, the singer performing that evening, was the greatest slut in town.
The moment she mentioned Mr. Toth’s granddaughter, Iren noticed her in a very intimate moment with her pianist. Dear Zsuzsika! I was just now talking about your grandfather. He was so proud of you. And of Demeter, your husband, Iren poked Zsuzsi. Is Demeter coming today? Zsuzsi pulled away from the pianist explaining that her husband would be coming from the hospital a little later. Iren continued to sing the praises of Zsuzsi’s husband. Without the doctor’s donation, the second church tower would have never been completed. A true pillar of the community.
Opa talked a lot about you too, Miss Iren. When did you last go see him? Zsuzsi asked, with false innocence. Iren abruptly moved on to discuss the evening’s program, which Zsuzsi didn’t exactly agree with. Don’t worry about it. I’ll talk, you sing. Everything will be just fine, Iren concluded. When Zsuzsi tried to say something, Agnes’ aunt excused herself: her niece had just come home. Zsuzsi’s face lit up. Oh my God, Agnes! If it wasn’t for your mother I would have never discovered my voice! And how strangely Miss Flora had vanished. Come by the concert room. I think I still have something of hers, Zsuzsi said before Iren pulled Agnes aside.
Her voice is a tragedy on high heels. What a difference between grandparents and their grandchildren. Still, we have to accept them as they are… At least she’s here, not like other grandchildren and nephews who just move to Hungary. And then give no sign of life, Irene added. Agnes apologized for not keeping in touch. She had had tons of studying to do. Her aunt already knew that she was preparing for her master’s exam. Mr. Sutory was part of the board at Agnes’ University and he was very good friends with the pastor. We can put in a good word for you, Iren offered. Agnes said there was no need.
Man, you’ve lost weight! Just skin and bones, the aunt said. Falling in love does that to you. A little birdie told me your love life is flourishing, she added with a wink. Miriam, Madam Zacek’s daughter, had mentioned Bence when Iren collected the money for the church. The problem is: why did I have to find out about it like this? Why hide this from her?
Agnes tried to apologize, but auntie also had the answer: You were thinking of coming here and surprise me. Surprise, said Agnes. But all Iren wanted to know was if Bence was good in bed. This was all that mattered. If he’s not good in bed, I won’t let you marry him, with all his aristocratic family, Iren joked. But who said I was getting married, Auntie?! Agnes answered in a firm tone. But Iren was too enthusiastic to notice. She was already planning on how to keep Bence on his toes, only to casually mention, at the end of their meeting, she expects a wedding invitation. Agnes explained they hadn’t decided yet to get married. Iren just would’t hear it. She was dreaming of three nephews. But where was the future husband and father? He’s at the hotel, Agnes lied. Auntie wouldn’t hear about it. She had already kept a room available for them, here at the Center. Agnes took advantage of her aunt’s generosity and did not reject the idea. She wanted to write a piece about the Center, anyway. Interview the staff, the workers, artists… if there were any, the pastors, parishioners…, Agnes ably justified.
They were interrupted by a woman who asked if a certain Martin was still there. Iren told her Martin had slept in the club and was now playing pool downstairs. She hadn’t had time to talk to him.
After the woman entered the building, Iren revealed to Agnes that Viki had been her mother’s best friend in high school. She had since lost her mind, poor thing. At one point she’d even left with some Afghans to Germany. Interested, Agnes asked her aunt where the room with the pool table was. Down in the basement.
Agnes told Iren she wanted to write her piece about the Reformed Center also because Iren and Flóra had been there from the beginning. After all, this was also the last place her mother had last been seen before disappearing. Before leaving without saying goodbye. Not disappearing. She wanted to leave, Auntie corrected her niece immediately. Agnes told her about her dreams of her mother. What? You got those dreams again? Was that really what Agnes had come here for? Flóra? Auntie, of course, I came to see you too.
Iren held her ground. Who did any good talking about Flóra? It’s as if you were Zoli, who covered my church with paintings of her. Now I see her everywhere. Flóra, Flóra, Flóra…
Auntie… I think he killed her, Agnes whispered. Who? Zoli? The poor thing couldn’t hurt a fly. He and Flora did more arguing than loving. He’s a wimp, Agnes. A madman. Leave him alone.
Agnes tried to find out the room number where the painter was staying, but Iren gave her a whole sermon about how the past was the past and the girl had no way of changing it. You convince yourself and move on. She asked Agnes to take things as they were. Flora had left. But Iren hadn’t gone anywhere, she’d stayed there and raised her like her own daughter, as one does. And now she hadn’t even told her she was getting married? Agnes pointed out, once more, she wasn’t getting married. that she is not getting married. I’m not ready, Auntie. But Auntie was. She’s been saving for years. And if Agnes had waited and waited around to become ready, everything would have fallen apart. No one is ready for anything, nor poor men or kings. That’s what Mr. Toth always used to say. At Agnes’s age, it was so easy to make huge mistakes. If people see one day you’re with one guy, and the next with another… once lost, your reputation will never be restored, the woman added. This is exactly what ruined your mother’s life!
Auntie had also spoken to a real estate agency. She was thinking to sell the apartment in Traian Square and buy two little houses, a little further, toward Giroc. One for Agnes and Bence, if the two would have decided to move here in the city. And if not, dowry.
You’re selling mom’s apartment? Agnes shouted. I am selling our apartment. which is mine now Iren calmly said. Agnes protested. She was born there! All her things are there, she added. All her things are in the trash, said Iren. And what I haven’t thrown out, I brought here. Agnes felt a lump in her throat. She would have taken Flora’s things. Iren could have at least called her. When do you ever call me?! I started making up beautiful stories when people ask me how you’re doing, her aunt poked at her. People talk. Aunt Iren can’t even help her niece. Did anyone ask for your help?! You think I don’t get by? Agnes raised her voice again. Do you? her aunt asked without a trace of irony. Yes. I think so.
The two were interrupted by an employee. It was Beata, the assistant. Irene told her that Agnes would stay with them for a few days. She then asked Janos, the doorman, to open all the basement doors and bring her whatever he found with Mr. Toth. She also asked him to remind her to talk later. She asked Beata to look for letters, papers, or poems by Mr. Toth.